Jó napot!
Bizony, megnyílt a fíregjárat, és rajta keresztül csak úgy kapom a szart a finom cukorkákat a fost és a kedves simogatásokat az arcomba, de olyan szinten, hogy muszáj vagyok a blogot arra használni amire elvileg eredetileg kitalálták, naplóírásra, rinyálásra, élménybeszámolóra. A cél: ha már én egész nap dúrván szivattyúzok, legalább mások szórakozzanak jól, ill. ha valaki kíváncsi volna hogyan is néz ki belülről egy ilyen zaklatásgyár (és miért ne lenne), most még annál is jobban megtudhatja, mint valaha is szerette volna, bár olyan nagy meglepetésben senkinek nem lesz része. Végül pedig megemlíteném, hogy annyira felháborító és botrányos dolgokon mentem/megyek keresztül, hogy inkább kiírom magamból a stresszt, még mielőtt láncfűrészes tömegmészárlásba kezdek, vagy szimplán megőrülök.


A történet néhány hónapja kezdődött, mikor is azt hittem, minden klassz, tuti és fasza. Egy multinacionális pénzügyi cégcsoport, magyarul egy büdös bank alkalmazásában álltam. Foglalkoztam mindennel, back office, front office, it helpdesk feladatok, néha panaszkezelés, néha emailek megválaszolása, néha különböző programok futtatása, analizálása, jogosultságok kiosztása, felülbírálata stb. Semmi eget rengető, de azért mindnyájan megdolgoztunk a fizetésünkért. Mígnem egy szép napon, ez a hárombetűs francia pénzintézet, a NuReLo (Nullaforintos Reálhozam Lovagrend) megalapítója, sokadmagammal együtt az utcára nem pakolt, komikus körülmények között. Nagyon röviden: bementem dolgozni egy napsütéses pénteki napon, leültem az asztalomhoz, előttem a kis ”üzenőfalamon” az aznapi teendők listája (plusz néhány, kedves kollegináktól kapott razjocsku) lépnék is be gyorsan a kompjúterembe, ám az hatodjára sem hajlandó elfogadni a jelszavam. Már épp kezdtem volna méltatlankodni, amikor is megjelent az egyik grúplíder/csopvez/supervisor/akárki-de-boss, hogy
-Megkaptad "A" levelet, kedves Ferenc?
-Nem tudom -mondom- mivel nem tudok belépni. Ennek esetleg van valami köze "A" levélhez, illetve annak tartalmához?
-Háát igeen...
-Akkor nem lett volna praktikus várni a jogosultságaim letiltásával legalább addig, amíg elolvasom, hogy miért is tiltották le azokat?
-Nos, ööm... fáradj légyszíves a harmadik emeleti vezetőségi tárgyalóba köszi puszi csáá!
A harmadik emeleti vezetőségi tárgyalóban aztán hivatalosan is szélnek eresztettek, mondván ”Többszintű vezetőségi döntést követően blablabla” kérdeztem, hogy de hát én önként jelentkeztem, és fel is vettek több másik csoportba (egy fillérrel se kaptam többet) végzem mások munkáját is, plusz feladatokat vállalok, segítek ittmegitt, tudom eztmegezt amit más nem tud, vagy nem hajlandó ”tudni”  akkor mégis miért én? A válasz: ”………TÖBBSZINTŰ VEZETŐSÉGI BLABLABLA!” Jó. Anyádat! No és ekkor somfordált oda a tag, az ember, a pasas, a rászabott öltönyében, semmitmondó, kifejezéstelen arccal, és kolleginájától támogatva, ártatlan pöszeséggel felajánlotta a tutit:
-Mivel kedves Ferenc, te velem, és munkaerő-kölcsönző cégemmel állsz szerződésben, nem pedig közvetlenül a bankkal, így vagy
a, két hét(!) felmondási idő után adíosz, vagy
b, eljössz hozzám, és az én cégem telephelyén csinálod ugyanazt mint itt, amíg le nem jár a határozott idejű szerződésünk. Nocsak! Van is nálam egy módosított szerződés, mely tartalmazza, hogy csak a munkavégzésed helye változik, semmi más írdmáralá!!
-Tehát akkor ugyanazt kellene csinálnom mint eddig, csak máshol?
-Nem, a feladatod kimenő hideghívások bonyolítása, ügyfélkapcsolatok kiépítése, telemarketing!
-De az előbb azt mondta ugyanazt kell csináljam mint eddig!?!
-Én ilyet nem mondtam.
-Dehogynem, pár másodperccel ezelőtt…
-Nem, ilyet soha nem mondtam. Na kell vagy nem kell? Kelljen, mert úgyse lesz máshol munkád egyhamar!
-Na de… de… jó.
Gondoltam mivel nem vagyok sem programozó matematikus, sem programozó analitikus, sem program-programozó programragozó, így elég nehéz lesz munkát találni, főleg ezekben a vészterhes időkben, úgyhogy aláírtam… a véremmel a könnyemmel a cuccot >sóhajt<.

Következő hét hétfőjén kezdtem megismerni a fíregjárat fizikáját. A munkarend minden hétköznap 10:30-tól 19:00-ig tart (ami azért jó, mert legkésőbb 9:30-kor el kell induljak, és legkorábban 20:00-ra vagyok otthon kitérdekel). Első napom egy oktatással kezdődött, melyet a mindíg feldúlt és kiabálós MEDVEBETTI #2 (lásd később)tartott, és ami annyiról szólt, hogy el kell adni valami ótépés szirszart az embereknek. Ezt Bettina úgy képzelte, hogy felhívjuk az embereket, akik már tűkön ülve, a telefon mellett körmüket rágva várják ezt a lehetőséget, elmondunk pár ügyesen megszerkesztett mondatot, majd boldogan, mosolyogva megvásárolják azt tőlünk. Ennyi. Amennyiben valamiért mégsem akarnák egyből ezt megtenni, arra az esetre ott a csodálatos KIFOGÁSKEZELÉS (ha bárki bármikor kiejti előttem ezt a gennyes szót, azonnal kap egy marék fogpiszkálót a szemébe). A KG a mi érdekünkben, a mi segítségünkre kiötölt frappáns mondatok és replikák csodás ki csokra volt, mely szerintük minden nemleges választ tökéletesen hatástalanított. Ilyen egyszerű dolog ez a telemarket. Az ugye teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaki ezek után sem értékesített napi TÍZCSILLIÁRD mega-forint összértékben, akkor az csakis és kizárólag a telefonos kollega hibájának/lustaságának/mentális hiányosságainak volt betudható? Ezek után megkérdeztem, hogy
-Node mi van akkor, ha valaki a mai világban mindezek ellenére sem óhajtja anyagilag elkötelezni magát minimum négy(!) évre?
-Az egy hülye.
-Oké, tehát akkor ha valaki valamiért nem kérné ezt a cuccot tőlem, csak szimplán lehülyézem és kész?
-No nem kell itt mindjárt okoskodni! Ha a kifogáskezeléssel se sikerül eladnod, akkor veled van a hiba. Gyötörni kell őket. Addig sorolod az előnyöket amíg úgyis megveszi, hiszen ez egy nagyszerű termék. Talán nem kellene ilyen negatívnak lenned! Egyébként meg nem tudom mi nem világos?
-Már mindent értek, köszi.



Nem, valójában sosem értettem miért hibája az valakinek, ha nem óhajt pénzt adni egy olyan dologért amire semmi szüksége nincs (lásd később). Valószínűleg ezért is vagyok teljességgel alkalmatlan tukmálós teleÜgyöknek. No, mindegy, ez után szóba került a botrányos fizu, amit állhatatos munkával a röhejes szintről egészen az éhbéri magaslatokig fel lehetett tornászni akképpen hogy: ha valaki egy hónapban ”bekötött” ügyfelek által aláírt szerződésekkel bizonyíthatóan hoz a cégnek összesen 10.000.000 azaz tízmillió forintot, akkor az órabére megemelkedik 100 forinttal. Oké, Start menü-> Programok-> Kellékek-> Számológép: nyolc órás munkanap szorozva havi átlag huszonöt munkanappal szorozva száz forinttal...
8*25*100=20.000 Tehát 10.000.000 a cégnek egyenlő 20.000 forint raise a melósnak. Ez bizony nem kevesebb, mint 0.2%-os részesedés! De ez nem permanens ám, minden hónapban resetel a Nagy Minimóbér Kalkulátor. Kíííráály!! De MEDVEBETTI#2 felvázolta a Tejjel Mézzel Folyó Kánaánt (TMFK), ugyanis, ha ”-...mondjuk egy társasház közös képviselőjével beszélsz, és elmondasz neki mindent, az már szinte biztos, hogy kéri, és az is szinte biztos, hogy meggyőzi a lakókat, hogy ez mindenkinek kell, és gondoljatok bele, az egyszerre mennyi szerződés, menyi pénz, és ez a ti érdeketek, ezzel ti jártok jól, több száz forinttal hipp-hopp már meg is dobtátok a havi fizut ami azért nem rossz ugye naa nem rossz mi!!?!??!” Ja igen, sőt ha véletlenül mondjuk az Androméda galaxis közös képviselőjét kapom telefonvégre, és érvelek és előadok és kifogáskezelek, akkor pedig annyi zsedvát kaszírozhatok egy hívás alatt, hogy akár egyből be is költözhetek az állami pénzverdébe. Demagógia felső fokon.
Nos, miután minden szükséges infót és motivációt megkaptunk, és felfogtuk a ránk váró, totál elcseszett napok hazugságokkal és zaklatással bőven átitatott undorító mivoltát, csak ültünk ott, a létező legtermészetellenesebb, fogösszeszorítós, szuicid gondolatokat leplezős mosollyal, amire MB #2 gúnyosan meg is jegyezte: ”NEM LÁTOM A LELKESEDÉST FIÚK!?!” *csodálkozol bazmeg?* Teljesen úgy működnek ezek a kiváló cégek mint a diktatórikus Észak Korea, ahol a napi fejadag hadsereg javára történő újbóli elfelezésének hírére a megüdvözült nép eufórikus örömben kell hogy ússzon, különben csákányozás for the rest of your life...
És még csak ez után találkoztunk a vérhiénákkal leendő kollegákkal.



Életemnek viszonylag kicsiny hányadát töltöttem eddig zavarban, de az Új Családom ezt az élményt is megadta nekem. A ”régiek” úgy néztek ránk, mint a brazíliai őserdők világtól elzárt benszülöttei a National Geographic híradós helikopterére. Bettina instruált (mivel eddigre kiderült, hogy ő ott valamiféle felettes vezető vagy mi a fasz): ”Te ide üljél aztán nézzed amit Pisti csinál és majd megtanulod. De ne kérdezz tőle semmit, ne beszélgessetek, csak figyeld és tanuld meg milyen programban mi hol van. Egy óra múlva jövök.” Akkor kívántam életemben először, hogy egy fekete lyuk közelébe kerüljek, ahol az extrém gravitáció következtében szinte megáll az idő (vagy atomjaimra szakítanak az ár-apály erők... akkor és ott bármely opcióval megelégedtem volna). Ámde a tréfacsináló-kívánságteljesítő-puppet-master megintcsak megfricskázta a dolgot. Fekete lyukat ugyan kaptam, annak értelmi színvonalával, és lelkiismeretének tónusával, de a gyilkos gravitáció persze sehol. Hát ez az én formám. A fent említett Pistiről ránézésre bárki megállapította volna, hogy vagy börtönből szabadult, vagy a közeljövőben oda zárják pár évre, de hogy az életében nagy szerepet játszik a kóter az holtbiztos. Sunyi, gonosz, hideg, mélyen ülő rókaszemek, állandó sárgafogas hamis vigyor, láncdohány, nonfiguratív tetkó, márkás, a fizetésénél jóval magasabb árkategóriás okostelefon, nullaötös frizura, és konstans strandpapucs. Százhúsz év, jó magaviseletért korábban szabadlábra NEM helyezhető! Sajnos nem tudom elég szemléletesen leírni emberünket, de bizonyára mindenki ismeri azt a típust, aki előtt nem szívesen hagyja ott az értékei. Ez ő! Egy iggazi fíreg, akinek bevett szokása pl a nyugdíjas nénikék aljas szivatása (lásd később).
Következő kollega, Lassú Sanyi. Vele is egyből tudtam hányadán állunk, mikor megkérdeztem:
-Ne haragudj, de merre van itt a vízautomata?
-VVíízzaauuttoommaattaa?
-Jaja, a vízgép?
-VVíízzggéépp?
-Ígen, tudod, megnyomsz egy gombot és folyik belőle a víz.
-Mmeeggnnyyoommsszz eeggyy ggoommbboott ééss ffoollyyiikk bbeellőőllee aa vvíízz?? Vvoolltt iillyyeenn aazz eellőőzzőő mmuunnkkaahheellyyeeddeenn?? Vvíízzggéépp??
Bár nem azt kérdeztem, mégis olyan reakciót kaptam, mintha azt próbáltam volna kideríteni, hogy hol van az IDŐGÉP!? Lassú Sanyival semmi bajom nincs, az, hogy valaki nem pörög mindíg ötezres fordulatszámon senkit nem tesz kevesebbé embertársainál, de ha bármi másról próbáltunk beszélni mint a csajok, a karóragyűjteménye meg a gyúrás, akkor a diskurzus elhalt. Vizet végül a WC kézmosójából ihattam volna, ezért úgy döntöttem, hogy a napi szükséges 3 liter fennmaradó részét majd egyszerre, otthon táplálom a rendszerbe.
Beszélnünk kell itt még a flexibiblis erkölcsű álszent kúrva kollegináról, Júditról, aki Genny Pistivel ápolt gyomorforgató és egyben dedós viszonyt. Ha Pityu túl messzire ment a taperolásban, és az undorító ajánlattételezésben –mely erre felé mindennapos jelenség- (lásd később) akkor ott bizony elcsattant egy-egy pofon, volt véresre karmolás, amit egy rendkívül gusztustalan, hamis sértődéses ”nemszólokhozzád” óvodás periódus követett, de a nap végére szerencsére helyreállt a világ rendje, Júdit vas-erkölcse elkorrodált, és Pisti, Sanyi obszcén segedelmével ismét meghirdethette magát mint a világegyetem valaha volt legnagyobb, és legtutibb kanja.  A többi hiéna hiéna bemutatása, a munkakörülmények, a vezetőség és az egyebek részletezése a továbbiakban jóval tömörebb és pergősebb írásokban lesz bemutatva, de mára elég annyi is, hogy megnyílt a fíregjárat, és tartalma az én fejemre hullik. Ja, és csak hogy biztosra menjünk: nem az Einstein - Rosen féregjáratról van ám itt szó

ez bizony a FÍÍREGJÁRAT!!!!